dec
9

Gondolkodtatok már azon, hogyan lehet egyszerűen, kevés pénzből világslágert készíteni? Nos, ha igen, de eddig még nem sikerült, akkor csak annyit kell tennetek, hogy valahonnan beszerzitek Bill Drummond és Jimmy Cauty kézikönyvét, az 1989-ben megjelent The Manualt. És hogy miért biztosíték ez a két brit úriember a sikerre? Arra saját karrierjük adja meg a legjobb választ.

The KLF

the-klf.jpg

The Justified Ancients of Mu Mu  (The JAMs) 1987-1988

1987.gif1986-ban Bill Drummond már a brit zenei élet elismert művésze volt, alapítója a Zoo Recordsnak, gitározott a Big In Japan nevű bandában és emellett még menedzserkedett is. Egyszóval egyáltalán nem volt unalmas az élete, ő azonban változásra vágyott, így mikor abba a korba lépett, amennyit egy bakelit lemez pörög percenként, azaz 33 és ⅓ éves lett, mindezt a háta mögött hagyta. Ahogy ő emlékszik 1987 első napjának reggelén épp sétált, amikor arra gondolt, felvesz egy hip-hop lemezt. Erre viszont egyedül kevésnek érezte magát, mint mondta, hiába tudott gitározni és valamelyest zongorázni is, a technikai dolgokban hiányos volt a tudása. Ekkor már ismerte a nem túl sikeres Brilliantban gitározó Jimmy Cauty-t, akivel ugyanazért az ezoterikus regénysorozatért, az Illuminatusért rajongtak, hasonló ízlésük volt a zenét illetően és egy csomó más dologban is egyetértettek. Így nem is volt kérdés, hogy Drummond őt hívta fel az ötletével kapcsolatban, hogy alapítsanak egy hip-hop zenekart. Megszületett tehát a Justified Ancients of Mu Mu, amely különleges nevét az Illuminatusban szereplő, lázadó szervezetről, a The JAMs-ről kapta. Sokat nem kellett várni az első kislemezre sem, az All You Need Is Love-ra, amely a Beatles azonos című slágeréből és Samantha Fox Touch Me című számából volt összevágva. A hip-hop alapú, keményen szóló dal terjesztését kezdetben a kiadók jogi problémák miatt nem merték felvállalni, így hát a kislemez kézről-kézre járt, és jutott el a sajtóhoz is. A zenei magazinok szinte istenítették a formációt, annyira tetszett nekik az újfajta stílus, hogy a Sounds például azt írta akkoriban, hogy a JAMs az év legjobb, legizgalmasabb zenekara. Némileg átdolgozva az All You Need is Love mégis megjelenhetett a kereskedelmi forgalomban is 1987 májusában, amelyet egy nagylemez is követett 1987 (What The Fuck Is Going On?) címmel. Az album azonban nem sokáig volt a boltok polcain a The Queen And I című dal miatt. Ez ugyanis részleteket tartalmazott az ABBA Dancing Queen-jéből, amit a svéd együttes menedzsmentje nem nézett jó szemmel, ezért letiltatta a JAMs nagylemezét. Miután Drummondék nem tudtak velük megegyezni, az összes megmaradt példányt jelképesen elégették, vagy a tengerbe dobták.

The Justified Ancients Of Mu Mu - All You Need Is Love 1987

1987-ben még két kislemeze jelent meg a JAMs-nek, és ahogy a Whitney Joins The JAMs, úgy a Down Town is már a house zene irányába mutatott. Ezek a korai darabok az 1989-es válogatás lemezre, a Shag Times-ra kerültek aztán fel, míg az 1988-ban megjelent Who Killed The JAMs?-en újabb szerzemények kaptak helyet, köztük a Burn The Bastards is.

The Timelords 1988

1988 meghozta Drummond és Cauty, vagyis Time Boy és Lord Rock első number one slágerét is. A Doctorin' The Tardis azonban már nem a JAMs neve alatt jelent meg, hanem a The Timelords jegyezte. Ahogy később Drummondék elmondták, a névváltozásra azért volt szükség, mert kellett nekik egy listavezető popsláger, ez azonban a JAMs koncepciójába nem fért bele. A Timelords nevet azonban nem sokáig használták, csupán a Doctorin' The Tardis, na meg a már fentebb említett, paródiának szánt kézikönyv, a The Manual megjelentetésének erejéig.

The Timelords - Doctorin' The Tardis 1988

The KLF 1988-1992

The-KLF-image.jpg1988-ban Drummond (King Boy D) és Cauty (Rockman Rock) úgy döntött, a továbbiakban The KLF néven ad ki maxi lemezeket, amin már rap-mentes, house zenék szerepeltek. Többnyire a régi dalaikat remixelték, de született néhány új, instrumentális acid house szám, köztük a később nemzetközi sikert arató What Time Is Love? és a 3 a.m. Eternal első változata is ekkor látott napvilágot. A The KLF két tagja ezeknek a daloknak a stílusát csak "Pure Trance"-nek hívta. 1989-ben Drummodék ismét új kihívásokat kerestek, és elkezdtek forgatni egy útifilmet, amihez a betétdalokat is felvették, pénzhiány miatt azonban egyik sem került kiadásra. A soundtrack album egyébként a korábbi pure trance dalok pop-house verzióját tartalmazta, és voltak rajta új dalok is, de ezek közül csak a Kylie Said To Jason jelent meg kislemezként. A dal azonban egyáltalán nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, hiába utalt a cím a korszak egyik legkedveltebb énekes-színész párosára, Kylie Minogue-ra és Jason Donovan-ra, és hiába készült elektropop stílusban, mint a Pet Shop Boys nagy slágerei. A Kylie Said To Jason ugyanis a brit kislemezlistán még a top 100-ba sem tudta beverekdni magát.

The KLF - Kylie Said To Jason 1989

the_klf__the_white_room.jpgIdőközben a What Time Is Love? Európa-szerte eljutott az underground klubokba, ahol igencsak kedvelt lett, ami arra ösztönözte Drummondot és Cauty-t, hogy továbbra is acid house stílusú dalokat készítsenek. Ennek köszönhetően született meg a pure trance széria következő darabja, a Last Train To Trancentral is. Eközben Cauty Alex Patersonnal közösen egy ambient zenét játszó projektben a The Orb-ban is közreműködött, amely hatására a The KLF megjelentette Chill Out című LP-jét amit aztán a Space című album követett. A lemezen hallható dalokhoz pedig egy kisfilm is készült Waiting címmel. 1990-ben azonban mégsem ezzel a munkával vált világszerte ismerté a nevük, hanem azzal, hogy a "pure trance" számokat "stadium house" köntösbe öltöztették, azaz több rap-betét, némi pop-rock beütés és tömegzaj került a dalokba. A "stadium house" korszak első kislemeze a What Time Is Love? lett, amely 1990 augusztusában jelent meg és a brit slágerlistán az ötödik helyen is szerepelt, míg nemzetközileg  top 10-es siker lett.

The KLF - What Time Is Love? (Live In Trancentral) 1990

A következő kislemez a 3 a.m. Eternal volt, ami még a What Time Is Love? sikerét is felülmúlta, ugyanis vezette a brit  slágerlistát, világszerte pedig a top 5-ben szerepelt, köztük az amerikai Billboard Hot 100-on is. 1991 márciusában megjelent a nagylemez, a The White Room, amely szintén nagy siker lett és megoldotta a The KLF tagjainak pénzügyi gondjait. A harmadikként kiadott Last Train To Trancentral ugyancsak növelte Drummondék pénztárcáját, na meg a hírnevét is, hisz ez a dal szintén a top 5-ben szerepelt a különböző slágerlistákon.

The KLF - 3 a.m. Eternal (Live At The S.S.L.) 1991

The KLF - Last Train To Trancentral (Live From The Lost Continent) 1991

1991-ben a The KLF egy dal erejéig ismét felvette a The JAMs nevet. Az It's Grim Up North 1991 október végén jelent meg kislemezen és a tervek szerint a következő nagylemezen, a The Black Room-on szerepelt volna. A dal a brit listán 10. volt, nemzetköleg azonban kevésbé lett sikeres. Nem úgy, mint a Justified and Ancient Tammy Wynette-féle vokálverziója, ez ugyanis megint a listák élére repítette a The KLF-t.

The JAMs - It's Grim Up North 1991

The KLF - Justified and Ancient (Stand By The JAMs) 1991

untitled_1.pngA The KLF utolsó nagy sikere, tulajdonképp az első egy újabb verziója volt. Az America: What Time Is Love? elsősorban az amerikai piacra készült, hisz kislemezként itt jelent meg először 1991 végén, majd 1992 februárjában Európában, ahol aztán végül az eredeti szám sikerét is felülmúlta.  Drummond és Cauty egyébként ekkor már dolgozott a következő nagylemezen, ami a The Black Room nevet viselte volna és követte volna a The White Room irányvonalát, csak egy sötétebb, erősebb kompozícióval. Az első elképzelés szerint hard techno stílusú dalok szerepeltek volna rajta, ezt aztán heavy metal-techno-ra változtatták, majd ebből lett a thrash metal elképzelés, amihez az Extreme Noise Terror nevű együttes közreműködésével neki is álltak. Azonban csupán a 3 a.m. Eternal metálverziója készült el, amit az 1992-es Brit Awards-on adtak elő. De nem ezért maradt emlékezetes a fellépésük, hanem amiatt, mert az botrányba fulladt. Az anyagias zenei világot akarták kigúnyolni méghozzá az eredeti tervek szerint úgy, hogy bárányvérrel teli vödröket dobálnak a tömegbe, ezt azonban a BBC megakadályozta. Azt viszont nem, hogy Drummond egy gépfegyverrel vaktöltényeket lőjjön a tömegbe. Az igazi sokkot azonban mégsem ez okozta a rajongóknak, hanem az a bejelentés, amit a hisztérikus show végén tettek: vége a The KLF-nek.

The KLF - America: What Time Is Love? 1992

 The KLF vs. Extreme Noise Terror - 3 a.m. Eternal 1992

De hiába lett vége a The KLF-nek, a botrányok tovább folytatódtak. Drummond és Cauty ugyanis megalapította a K Foundationt, amely minden évben kiosztotta a legrosszabb művésznek járó díjat, valamint kiadtak egy filmet, amelyen elégedtek egymillió font sterlinget, eképpen megszabadulva a múlttól, amit a The KLF jelentett számukra. 1997-ben aztán elvállaltak még egy rövid fellépést, 2K néven előadták a Fuck The Millennium című dalukat, amely tulajdonképp a What Time Is Love egy újabb remixe volt. Ugyanezzel a címmel a Scooternek is volt később egy slágere, ami csupán azért érdekes, mert a The KLF dalszövegei akkora hatással voltak a banda frontemberére, H.P. Baxxterre, hogy majdnem mindegyik Scooter dalban tesz egy utalást az együttesre.

2K - Fuck The Millennium 1997


A bejegyzés trackback címe:

https://retro80s90s.blog.hu/api/trackback/id/tr555683005

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.