Ha már A Pogány Madonna bevezetőjében említésre kerültek az ifjúsági filmek, akkor álljon itt az egyik legkedveltebb darab, az Égigérő fű ismertetője. Az apropó pedig az, hogy a Filmúzeum a mai napon, este 21.00-kor tűzi műsorára, aki pedig ekkor nem érne rá (újra) megnézni Poldi bácsi és a befüvesített bérházudvar történetét, az szombaton 14.40-kor bepótolhatja. Kedves szülők, érdemes a gyerekeket is a tévé elé ültetni :)!
Égigérő fű 1979
Bár a Janikovszky Éva által írt ifjúsági regényt 1979-ben filmesítették meg, azt hiszem a '70-es, de még a '80-as évek szülőttei gyermekkorának is részévé vált ez a kedves kis történet. (Arról nincsenek infoim, hogy a mostani fiatalságot milyen kapcsolat fűzi a filmhez, de remélem azért legalább egyszer ők is látták.) A '70-es '80-as években készült ifjúsági filmeket egyébként nemcsak gyerekfejjel lehetett szeretni, de így, felnőttként is szívesen ül le az ember másfél óra erejéig a tévé elé, hogy ezek segítségével kicsit visszarepüljön gyermekkora időszakába. Érdemes elolvasni a Nők Lapja Cafén a napokban megjelent cikket, melyben a szerző amellett, hogy tökéletesen leírja mi is a film valódi mondanivalója, szembeállítja a mai társadalom értékrendjével. Miközben teljesen egyet kell értenem vele abban, hogy az olyan ifjúsági filmek, mint például az Égigérő fű többet tud nyújtani az embereknek, mint egy káromkodós délutáni showműsor, arra a kérdésére, hogy miért nem készülnek manapság hasonló, értéket teremtő filmek, egy kérdéssel válaszolnék: vajon a mai világban, 2010-ben miről szólna egy ifjúsági film? Erre egyébként tőletek is várom a válaszokat, na de most inkább nézzük, hogy miért is szerethető az Égigérő fű című film.
A helyszín
A helyszín egy budapesti belvárosi bérház és annak környéke. Érdekes mindig visszanézni a '70-es, '80-as években készült filmeket, hisz ezekbe belekerülnek olyan dolgok, mely Magyarországon, Budapesten erre a korra voltak jellemzőek. Például hogy néztek ki ebben az időben a bérházak, a tömegközlekedési eszközök, a személygépkocsik, milyen volt a környezet, az utcák, a parkok vagy épp a filmben látható hivatal. Az Égigérő fűben ezekre pedig bőven akad példa.
A szereplők
A történet főszereplője Misu (Hintsch Gyuri), az a kisfiú, aki a nyarakat a nagybácsikájánál tölti, míg a szülők pihennek. Napjai unalmasan telnek a bérházban annak ellenére, hogy nagyon sok barátja van a környéken, de azok főleg a felnőttek közül kerülnek ki. Misu egyébként jól érzi magát a felnőttek körében, sőt mondhatni felnőtteket megszégyenítő módon gondolkozik - de így csak egy gyerek tud, hisz ők még őszinték ebben a korban. Szóval ő az, aki kitalálja, hogyan lehetne Poldi bácsi bánatát, vágyakozását a szép zöld gyep után enyhíteni, tervében pedig a körülőtte lévő felnőttek segítik, valamint Piroska, a szintén csupaszív kislány a szomszédból.
A történet középpontjában Poldi bácsi (Rajz János) áll, az öreg parkőr, aki 52 év után nyugdíjba megy és legnagyobb szívbánata, hogy a szép zöld gyepet ott kell hagynia. Az aranyos bácsika mellett áll egy melegszívű asszony is, Zsófika (Fónay Márta), akinek reggel, este aranyosan csókot nyom a homlokára. Poldi bácsi pontos, mint a svájci vekker, a környékbeliek hozzá igazítják az órájukat, mégis mindig aggódik, hogy el fog késni. Zsófika pedig amiatt, hogy hol van már olyan sokáig ez az ember - pedig Poldi bácsi minden nap, pontban 6kor otthon van.
Poldiék szomszédja Dezső bácsi (Máriáss József), akinek eredetileg lószerszámüzlete van az udvarban, de mivel 20 éve egy ló sem járt nála, így kénytelen kutyanyakörveket árulni. Misu nála tölti a a nyarat, az öreg pedig jó cinkostársnak bizonyul abban, hogy a begyepesítés megvalósuljon.
A másik segítője Misunak Oszkár, a szenesember (Újlaky Dénes). A szenesembertől gyermekkorában sok ember fél, hisz mégiscsak folyton fekete az arca, meg a pincében él. Oszkár azonban eloszlat minden kételyt afelől, hogy a szenesemberek ijesztőek. Ő egy nagy gyerek, a mama pici fia, akihez Misu bármilyen problémával fordulhat és biztos lehet benne, hogy Oszkár segíteni fog neki.
A házban lakik még Kamilla kisasszony (Drahota Andrea), a mindig mogorva, fekete ruhában járó kárbecslő. Míg a történet első felében ezen oldalát mutatja, addig Oszkár kedves udvarlásának köszönhetően a második felére kivirul, előkerülnek a színes ruhák, mosoly ül az arcára és már nem érdeklik a negatív dolgok, sőt, az addig ki nem állhatott szomszédok segítségére siet.
Kamillánál szintén vendég van a nyáron keresztlánya, a mindentől félő Piroska (Ullman Mónika) személyében. A kislány először csak az ablakba mer kiülni, hogy beszélgessen Misuval, aztán egyre inkább bizalmába fogadja a házban lakókkal együtt, sőt, még Oszkárral is megbarátkozik és csatlakozik a gyeptelepítésben résztvevők táborához.
Szintén e nemes ügy mellé áll Oszkár bogaras mamája (Dajka Margit), aki egy ici-pici lakásban él, ahová mindenféle régi bútort zsúfolt be egymás hegyére-hátára. Oszkár szerint ő írja a világ legjobb panaszleveleit. Ezért bevonják abba a tervbe, mely arra irányul, hogy a mogorva Kamilla kisasszony megenyhüljön és aláírja a kérvényt, melyben a keramit felszedését kérik a lakók. Később Oszkárral együtt ő is a házba költözik, mikor a mindig rohanó fiatal párral (Peremartoni Krisztina, Gyabronka József) elcseréli a lakását.
Misu barátai és segítői közé tartoznak még a környéken dolgozó kukások (Zenthe Ferenc, Zoltai Miklós, Farkas Antal), a közlekedési táblákat állandóan cserélgető és ezzel forgalmi káoszt okozó munkások (Balázs Péter, Szombathy Gyula), a környéken járőröző őrmester (Harsányi Gábor) és a receptekkel házhoz járó doktornő (Hacser Józsa).
Azt hiszem, hogy ezt A Pogány Madonna esetében is leírtam: egy karakter megformálásához egy jó színész is kell. Nos, e film esetében sem lehet panasz a szereposztásra, hisz kitűnő magyar színészek játszanak benne egytől egyik. S itt megint csak visszautalnék a fentebb említett NLCafé cikkre, melyben a szerző a következőket írta: "Ahogy az akkoriban még szokás volt, a filmben Színészek játszanak (szándékos a nagybetű)."
A történet
A kezdőjelenet alapján azt gondolhatnánk, hogy egy vérbeli akciófilmmel állunk szemben, hisz a főszereplő kisfiú, Misu egetmerő bátorsággal indul az elrabolt aranyhajú tündér megmentésére. Átszel földeket, vízeket, megküzd a krokodillal, majd egy jól irányzott ütéssel leteríti a hóhért, aki épp a tündér lefejezésén dolgozik, és megmenti a lányt. Persze mindez csak ábránd, hisz a "Paripa utca 4-ben soha nem történik semmi". Az egyetlen izgalom minden nap fél 8kor az, hogy Poldi bácsi elkésik e a munkából - dehát ő 52 év alatt még egyszer sem késett el. Dezső bácsi szerint - akinél Misu a nyarakat tölti, amíg a szűlök kipihenik a munka fáradalmait, na meg őt -, Poldihoz órát lehetne igazítani, ő ugyanis mindig akkor nyitja ki a boltját, mikor Poldi elindul a munkába. Poldi néni azonban aggódik, férje 5 nap múlva nyugdíjba megy, ami miatt nagyon nyugtalan, hisz ott kell hagyni a zöld gyepet, amelyet eddig minden nap őrzött.
Misunak gyanús Kamilla kisasszony, a mindig mogorva kárbecslő, szerinte "itt valami titok lappang". Krétával felírja a kőre azt a szót, hogy titok, majd a kőre fekve hallgatólózik, mikor észre vesz a kövek között egy fűszálat. Misu szerint ebből lesz a szép zöld gyep az udvarban, "majd elszaporodik". Dezső bácsi szerint a kővön nem valószínű. Misu barátja, a szenes Oszkár szerint sem nő kővön fű, a rendőrjárőrtől pedig azt is megtudja, hogy bizony ha fűvesíteni szeretné az udvart, akkor a kő felszedéséhez engedélyre is szükség lesz.
Visszatérve az udvarba Misu sírásra lesz figyelmes, mely Kamilla kisasszony gondosan lezárt házából jön. A rácsos ablakban egy szőke kislány bukkan fel, aki mindentől fél, ezért sír. Misu kicsit elcsodálkozik, hogy itt mitől kellene félni, mikor megjelenik Oszkár a nagy ötlettel: gyeptégla! Misu tovább beszélget a kislánnyal, aki Kamilla keresztanyjánál tölti a nyarat, s Oszkár után az Őrmestertől is megijed, aki jött a kérvényért, amit szívesen bevisz a hivatalba. De előtte fontos dolga akad, hisz ki kell szabadítani a kukásautót a kereszteződésből, mely az újonnan kirakott behajtani tilos táblák miatt egyik irányba se tud elindulni.
Misu Oszkárral a kertészetbe megy gyeptégláért, de ott azt mondja a kertész, hogy legsűrgősebb esetben is csak decemberre tudnák lerakni azt, hisz nyáron a terek, strandok előnyt élveznek. Se gyep, se kérvény, mert azzal csak akkor foglalkozik a hivatal, ha minden lakó aláírta. Ennek pedig egyetlen akadálya van: Kamilla kisasszony.
Poldi bácsi pontban hatkor - mint mindig - hazaér, pedig Poldi néni már aggódott hol marad ilyen sokáig. Leül a padra, majd azt mondja, "mindenütt jó, de legjobb itthon...csak az a szép ződ gyep, az nagyon fog hiányozni... a gyep". Ekkor Misu, Dezső bácsi és Poldi néni összesúgnak: "holnap".
Eljön a holnap és Misu akcióba lendül. Reggel elkapja az udvaron a munkába rohanó fiatalokat, akik készségesen aláírják a kérvényt, bár azt sem tudják ki az a Poldi bácsi. Kamilla kisasszonnyal már nincs ilyen könnyű dolguk, ő fél a rovaroktól, meg a gyepet egyébként sem lehet tisztán tartani, ezért nem ír alá semmit. Misu elrohan panaszkodni Oszkárhoz, aki kitalálja, ha Kamilla csak a panaszkódokkal áll szóba, akkor majd a mamája elintézi, mert az "olyan panaszos leveleket tud írni, hogy nincs az a kárbecslő aki azonnal alá nem írná a kérvényt".
Kamilla végre kimerészkedik a lakásból, de csak azért, mert Misu nincs otthon, ugyanis "ő olyan vad". Végszóra Misu kiabálva hazaérkezik, a kislány a lekváros kenyeret eldobva visszarohan a lakásba, de Misu a "bűnjelek" alapján rájön, hogy a szőke kislány kint volt az udvaron.
Oszkár mamája megírta a panaszlevelet, amelyben meghívta magához másnapra Kamilla kisasszonyt, hogy személyesen beszéljen vele a problémájáról. A kislány azonban nem akarja átvenni Misutól a levelet, így kénytelen őt megfenyegetni azzal, hogy elmondja, lekváros kenyeret evett az udvaron. A kislány épp átveszi a levelet, mikor hazaér Poldi bácsi, aki aznap kicsit korábban jött haza, ugyanis "történt valami". Holnapra magához kérette a főpark igazgató, "óhajtja őt megismerni", így 52 év után. Azonban nagy baj történik, ugyanis Zsófika rajta hagyta a vasalót Poldi bácsi egyetlen díszegyenruháján, ami kiégett. Ha ez még nem volna elég, Kamilla kisasszony már ma elindul Oszkár mamájához, hogy kivizsgálja a "példátlan gaztettet", ezért Misu Dezső bácsival Kamilla és a kislány után ered.
Misu már Oszkár mamájának igencsak túlzsúfolt lakásában van, mikor megérkezik Kamilla a keresztlányával. A lakás elrettenti, hisz minden a feje tetején áll. Eközben megjelenik talpig fehérben Oszkár is, s míg Misu az asztal alatt a rádiót imitálja, addig Oszkár mamája elmeséli minden baját Kamillának. Szeretné a házuk előtt lévő pocsolyatengert keramittal lerakatni, ehhez kérne segítséget. Oszkár közben udvarlásba fog, hogy így lágyítsa meg a zord, mindig feketében járó hölgy szívét. Misuval együtt hazakiséri a két kisasszonyt, s az udvarba lépve Kamilla megígéri, hogy mindent el fog követni annak érdekében, hogy megszerezze a keramitkockákat. Piroska erre azt mondja, "itt van elég, és ezt éppen fel akarják szedni". Oszkár felsóhajt, hogy de jó lenne a mamájának, mire Kamilla mosolyogva közli, hogy meg fogja kérvényezni feltétlenül, hogy a felszedett keramitokat megkapja a mama. Misu ekkor dugja a kárbecslő hölgy orra alá a kérvényt, amit alá kell írni.
Poldi bácsi a díszegyenruhája nadrágját keresi, melyet Dezső bácsi kicserélt a sajátjára, aki elképedve látja, amint Kamilla kisasszony jókedvűen, piros egészruhában lép ki az ajtón, még csak a rácsot sem csukja be, sőt a zivatar sem érdekli. Poldi bácsinak gyanús az egyennadrág, hisz kétszer beleférne. Miközben Poldi bácsi a főpark igazgatóhoz tart, addig Misu és Piroska elviszi a kérvényt a hivatalba, Dezső bácsi pedig elbiciklizik a közeli építkézesére, ahol állítólag lehet kapni gyeptéglát.
A hivatalban végeláthatatlan sor áll, ráadásul az ügyintéző szerint csak 30 nap múlva kapják meg lepecsételve a kérvényt postán. Kilép az ajtón az igazgató úr, ekkor Piroska egy cselhez folyamodik és az igazgató nadrágjába kapaszkodva bömbölni kezd. Az igazgató tajtékzik, Misu pedig kihasználja az alkalmat és aláíratja vele a kérvényt. Miután a becsét is rákerült, az igazgató kiszabadul Piroska karmai közül. De hiába van meg a kérvény, Dezső bácsi nem járt szerencsével.
Misu elindul gyepet szerezni, a piacon majdnem szerencséje van, de mint kiderül, a fűre hasonlító növény snidling és a kofa szerint töpörtyűvel és szalonnával jó főleg. Ezután gazdagéknál érdeklődik, de ott nem eladó a gyep. Közben Poldi bácsi hazaér a főpark igazgatótól, elmeséli, hogy mindenki megszorította a kezét, Zsófika pedig teljesen elérzékenyül, hogy milyen szépen búcsúztatták. Poldi bácsinak azonban "csak az a szép ződ gyep" fog hiányozni.
Kamilla Misunál érdeklődik, hogy szállítják e már a keramitot Berta mamának, de Misu elpanaszolja, hogy nem, mert amíg nincs gyeptégla, addig az udvart sem tudják felszedni, pedig a Poldi bácsi holnap nyugdíjba megy és belebetegszik majd a bánatba. Egy nap alatt azonban már nem lesz gyep. Kamilla sejtelmesen annyit mond Misunak, hogy nem szabad olyan könnyen feladni. Misu és Piroska a nagy búslakodás közepette arra lesz figyelmes, hogy a fiatalok lakásában valami füstöl, "úgy látszik mégsem kapcsolták ki, vagy zárták el". Misuék "betörik" az ajtót és eloltják a kávéfőző okozta tűzet. Eközben felfedezik, hogy a fiatalok lakása bár tágas, igen kevés bútor van benne. Így eszükbe jut egy remek ötlet.
Piroska elmegy Oszkárért, közben pedig a fiatalok is hazaérnek. Hálálkodnak a gyerekeknek és azt mondja a férfi, hogy bármit kérhetnek cserébe. Misu erre azt mondja, hogy cseréljék el a lakást Oszkárékkal. A fiatalok örömmel belemennek, a lakáscseréhez azonban megint csak kérvényre lesz szükség, de az rengeteg idő. Erre Misu azt mondja, elintézik, Piroska pedig hozzáteszi, hogy "lehet rendelni a bútorszállítót". Dezső bácsi szerez is egy költöztető lovaskocsit, miközben a fiatalok felpakolnak rá befut Kamilla is és elújságolja, hogy megvan a gyeptégla. Mindenki felül a kocsira és irány a Kék Tó Park, az uszodában bőven van felesleges gyeptégla.
Elkezdődik a költözködés, Berta mama holmijai a Paripa utca 4-be kerültek, Poldi bácsi alig tudja magát átverekedni rajtuk. A kupac közepére leülve ismét a "szép ződ gyepet" siratja.
Eljött Poldi bácsi utolsó munkanapja, sorra érkeznek a "gyeprakó segédmunkások", amint Poldi bácsi kilépett a kapun elkezdödik a nagy munka. Poldi bácsi eközben az utódját tanítja be a parkőrzésre, Misu pedig a kukásokkal elindul a gyeptéglákért. Poldi bácsinak még a botjától is meg kell válnia, az is az utódjához kerül, a központból pedig levelet kap, hogy a betanítás végeztével hazamehet. (Ez egy nagyon szomorú jelenet.) Miközben a kukások hozzák a gyeptéglát, majdnem elütik a hazafelé bandukoló Poldi bácsit. Misu "hazakíséri" Poldi bácsit, csak egy kicsit hosszabb úton, hogy a többieknek legyen idejük lerakni a gyeptéglákat. Mikor Poldi belép a kapun egy kisebb sereg fogadja, megismétli amit 5 napja minden áldott este elmondott, hogy "csak az a szép ződ gyep fog neki hiányozni". Ekkor a kis társaság félreáll, Poldi bácsi elé pedig a "szép ződ gyep" látványa tárul. Az öreg először elérzékenyül, majd annak örömére, hogy már ez sem fog neki hiányozni, majális veszi kezdetét az udvarban.
A történet egy olyan világot tár elénk, ami szerintem manapság már nem jellemző a magyar társadalomra. Az ember sok esetben nem is ismeri a közvetlen szomszédját, nemhogy önzetlenül segítsen neki, arról pedig már szó sincs, hogy más gondjával, bánatával foglalkozzon valaki. Lehet, hogy ez is csak a regényben jelenik meg, de megadja a mai embernek azt az illúziót, hogy igen, ilyen is létezett egyszer, esetleg létezik is, csak nem ott ahol épp él. Én szeretném hinni, hogy ilyen emberi kapcsolatokra is van példa.
Szóval még egyszer, 2010.08.06. 21.00, illetve 08.07. 14.40 Filmmúzeum. Aki régen szerette ezt a kedves kis történetet, olvasta, látta filmen, esetleg a cikk alapján kedvet kapott hozzá, az ezekben az időpontokban megtekintheti a fent említett tévécsatornán.
